Színház

Tegnap este színházban voltunk, a Jézus Krisztus szupersztárt néztük meg. Az előadás nagyszerű volt telt házzal ment, mint általában a Madáchban minden előadás.
Két dologtól félek, ha színházba megyek, az egyik a kontyos nő, a másik meg, hogy valami nagydarab manus ül mellettem, aki átfolyik az én székemre is.
Most az átlógós pacák jött be, mondjuk ez egy fokkal jobb mint a kontyos nő, mert legalább lehet látni a színpadot! Nem elég, hogy átfolyt a székemre, még azzal is tetézte, hogy végig verte az ütemet a lábával, sőt vezényelt is. Szerencsére énekelni nem énekelt, de az előadás annyira magával ragadott, hogy még a szomszédom kellemetlen viselkedése is csak néha zavarta meg az élvezetet.

Nagyszombat

Amikor reggel felkeltem, gyönyörűen sütött a nap. Irány vásárolni. Nem tudom, hogy mit osztozzak ingyen a közérteben, de  szerintem az egész város ott volt, alig tudtunk leparkolni!

Aztán irány Nagymamámhoz azt kérte, hogy húzzam fel a tiszta ágyneműt, mert vasárnap, már abban akar ébredni. Így 96 évesen már nagyon fárasztó neki, tehát elmentünk hozzá, vittem egy kis ebédet is neki, szerencsére a farkassal nem találkoztam, igaz nem is vagyok Piroska. Holnap meg úgyis kihozzuk ebédre.

Mire haza értünk beborult és elkezdett esni az eső. Szegény nyúl, még jó hogy vastag bundája van! 

Megfestettük a tojásokat, egész szépek lettek.  

Két éve, még nem gondoltam, hogy az lesz az utolsó húsvét, amit a szüleimmel töltök! Ezt nem lehet megszokni, csak tudomásul venni és elfogadni. Hiányoznak nagyon, főleg az ünnepekkor.
Tavaly ilyenkor még nem gondoltam, hogy Apu után másfél évvel Anyut is itt hagy minket.

Milyen jók is voltak a régi Húsvétok, persze nem a locsolás, mert az szerencsére Apu is utálta, így mindig megúsztuk. Idegeneknek, meg Tilos volt az Á.
Apunak ez volt a kedvenc ünnepe. Azt mesélte, hogy gyerekkorában nagyon szegények voltak, de Húsvétkor mindig jutott az asztalra sonka! A feltámadás után rohantak nővérével haza a körmenetről, hogy végre egy jót egyenek.

Persze, az én gyerekkoromban már nem voltak ilyen gondok,hogy nincs mit enni! A nagypénteket nem is igazán vallási okból tartottuk be, hanem azért, hogy jó éhesek legyünk. :)
Mindig együtt festettük a tojásokat és készítettük el a tálakat....
Na, ez van! Holnap továbbra is úgy fogjuk csinálni, mint amikor még fizikailag is velünk voltak, nem csak lélekben.
Az ünnep elmúlik, viszont a szüleim bennem élnek tovább! :)